Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület

   

 

Alább Michael Dorohovich (www.dorogovich.com) által készített képeket láthatnak:

    

    

         

        

    

 
       

Moshkola Volodymyr beszámolója

Zarándoklat Kárpátaljáért!
    „Most érzem igazából, hogy mennyire nagy öröm, hogy katolikus vagyok!”- Ezekkel a szavakkal fordult felém egyik barátom, amikor megpillantottuk a Szent Péter Bazilikát. És valóban, rendkívüli kegyelem ott állni Szent Péter sírjánál, szinte megelevenednek a bibliai szavak: ”te Péter vagy és én erre a kősziklára építem Egyházamat (Mt. 16,18)”és most e sír felett tornyosul a katolikus egyház legnagyobb temploma. De ahhoz, hogy ezt mind megélhessük hosszú utat tettünk meg és ezt nem képletesen, hanem szó szerint értem.
    Március 5. délután indult útnak az a zarándok autóbusz Ungvárról, amelynek végcélja Róma volt. Én is a 48 zarándok között voltam, akik azzal a reménnyel indultunk el, hogy hazatérve valami újat, testben és lélekben megújulva valami felejthetetlen élményt hozunk haza családunknak, közösségünk számára.
    Az egész éjszakai utazás után délelőtt 10 óra körül érkeztünk Velencébe. A város évszázadok óta változatlan formában csalogatja a zarándokokat, turistákat, hogy megcsodálják az” oszlopokon álló várost”. Egy kis kalandos séta után megérkeztünk a Szent Márk térre ahol az azonos nevű gyönyörű bazilika tornyosult elénk. Rövidke fényképezés és bóklászás után szentmisén vettünk részt a bazilika egyik mellékoltáránál, amit Németh Sándor atya mutatott be. Utunk során ő volt a lelki vezetőnk és neki köszönhetően minden nap részt vehettünk magyar nyelvű szentmisén. A késő délutáni órákban indultunk tovább következő állomáshelyünkre, Assisibe. A hajnali órákban érkeztünk Assisi városába. Reggel szentmisével kezdtük a napot majd megcsodáltuk a Porciunculát is, ami a maga egyszerűségében és szépségében nagyszerű élmény volt, főleg egy ferences lelkületben nevelkedett fiatalnak, mint ahogy jómagam is. A következő állomásunk a Szent Klára majd a Szent Ferenc Bazilika és környéke volt, ahol megcsodálhattuk Klára és Ferenc sírjait. Imádkozhattunk és gyönyörködhettünk abban a tájban ahol 800 évvel ezelőtt maga  a rendalapító, szent Ferenc is meghallotta Isten hívó szavát. A délutáni órákban indultunk útnak Róma felé. Késő délutáni órákban érkeztünk meg az örök városba. Másnap reggeli után indultunk a Szent Péter Bazilikához, nagyszerű élmény volt, amikor először pillanthattuk meg a bazilikát és a főteret. Leírhatatlan élmény és érzések cikáztak bennünk. Sosem fogom elfelejteni, amikor először pillanthattam meg azokat a hatalmas szobrokat és oszlopokat, amik elénk tárulkoztak, amikor beléptünk a bazilika belsejébe. De mégis számomra az volt a legnagyszerűbb élmény, hogy szentmisén vehettünk részt a bazilika egyik altemplomában, a magyarok kápolnájában. Talán életem egyik legszebb pillanatait éltem át akkor! Aznap még megcsodálhattuk a Santa Maria Maggiore bazilikát, a Viktor Emmanuel emlékművet, a Trevi kutat és a Panteont, valamint a spanyol lépcsőt. 
    Második napunk Rómában, szintén felejthetetlen élmények gazdag tárháza volt. Délelőtt a Lateráni bazilika falai között hallgattunk szentmisét és imádkozva megcsodálhattuk a szent lépcsőt is amely a bazilika melletti templomban volt látható. Felejthetetlen élmény volt látni azt a lépcsőt ahol a hagyomány szerint maga Jézus Krisztus járt, amikor Pilátus elé vitték. A nap második felében a Szent Pál bazilikához látogattunk. Számomra ez volt az a bazilika, amely talán a legjobban megfogott a Szent Péter után. Talán így tudnám összefoglalni a templom szépségét, ahogy egyik zarándok társam fogalmazott: ”Egyszerű, hatalmas és mégis felejthetetlen” 
    Talán a harmadik napot vártuk a legjobban. Szentmise és reggeli után elindultunk vissza a Vatikánba, ahol is kisebb sorbaállás után részt vehettünk a pápai audiencián. Külön boldogsággal töltött el mindannyiunkat az, hogy a Szentatya magyarul köszöntött minket és részesülhettünk pápai áldásában. Az nap még megnéztük a Colosseumot és a délutáni órákban leutaztunk a földközi tenger partjaihoz. Hogy tejes legyen a napunk a Jóisten megajándékozott minket egy csodálatos naplementével. Hazafelé ballagva a tengerpart esti homályában, hálás szívvel és kegyelmekkel eltelve azon gondolkodtunk, hogy milyen szerencsések lehetünk, hogy itt tölthettük ezt a pár napot Rómában, ahol annyi szent és vértanú van eltemetve.
    Utolsó napunk Rómában már fakultatívan folyt: voltak, akik még visszamentek a belvárosba, megcsodálták a vatikáni múzeumot, vagy éppen csak imádkoztak a szent Péter bazilikában. Délután még részt vettünk a szálláshelyünkön lévő kápolnában egy szentmisén és utána elindultunk következő, egyben utolsó állomásunkhoz, Bécsbe. Másnap reggel értünk az osztrák fővárosba. Megtekintettük a császári palotát, a Szent István dómot a Stefansplazzot és környékét, a Mária Terézia teret, valamint sétálhattunk Bécs régi, romantikus utcáin is. Végül az esti órákban elindultunk hazafelé. Másnap reggel március 13-án értünk Ungvárra, ahonnan utunk is indult.
    Talán mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy ez az út felejthetetlen marad minden résztvevő számára, hisz nem minden nap adatik olyan lehetőség, főleg, most nagyböjt időszakában, amely olyan sok kegyelmemmel és élménnyel gazdagítana minket, mint ez a zarándokút volt.
    Itt szeretném megköszönni én is az egész csoport nevében Megyesi László és Katalin vezetőink áldozatos munkáját és kitartó türelmét mindannyiunk felé. Valamint nem utolsó sorban kedves Németh Sándor atyának a celebrált szentmiséket és lelki vezetését, valamint a mosolygós perceket, köszönet mindnyájuknak!