![]() |
Július 19-én vette kezdetét
a nyári
ministránstábor Kerekhegyen, ahol több
mint harminc
ministráns, animátor,
táborozott együtt a Munkácsi
Egyházmegye
egész területéről, Kőrösmezőtől
egészen Szürtéig. A
ministránsok
között voltak egészen kicsik is, akik
még csak
most kezdték el szolgálatukat az Úr
asztalánál (8 évesek) és
voltak 18
évesek is,
akik már több éven keresztül
látják el ezt a tisztséget.
Július
19-én 7 órakor
volt az indulás Szürtéből, és
kb. 2
órára érkeztünk meg a
szálláshelyre. Técsőn
még 15 fő csatlakozott a csapathoz, és
így a
ministránsok összlétszáma 33
lett.
Kipakolás után egy finom ebéddel
vártak
bennünket a szakácsnők: Kati néni
és
Irénke néni. Aztán
rögtön el is kezdődött a program: foci,
méta, tollaslabda a hegy tetején, egy
fennsíkon. Mivel sokan voltunk, az esti
tábortűznél megejtettük az
ismerkedést, amit
névjátékkal folytattunk.
|
| Másnap reggeli torna és reggeli után a templomban Wershler Sándor papnövendék tartott előadást mindazokról a dolgokról, amit a ministránsnak tudnia kell, majd az előadás után Pliszka András, Hindrjuk Janek és Kulcsár Tamás asszisztencia bemutatót, később próbát tartottak a ministránsoknak. 11 órakor Michels Antal atya mutatott be szentmisét, majd ebéd után kirándultunk a Fekete Vízhez. Egy kis pihenés és fürdés után hazaindultunk. Az esti tábortűznél énekeltünk, játszottunk különböző játékokat, beszélgettünk különböző témákról. Másnap, mivel nagyon jó idő volt kilátásban, egy egész napot szenteltünk arra, hogy átmenjünk a Fekete Vízhez. Reggel, egy bőséges reggeli után elindultunk. Megérkezés után rögtön el is kezdtük a pihenést, úsztunk, fociztunk, tollaslabdáztunk, szórakoztunk. | ![]() |
![]() |
Lehetőség volt arra is, hogy kötetlenebbül tudjunk beszélgetni a vezetőkkel is. Délután 4-re értünk vissza a táborhelyre, ekkorra már várt bennünket a finom, bőséges ebéd. Az ebéd után egy kis szusszanás, majd elkezdődtek az előkészületek a szentmiséhez: olvasás, ministrálás. A szentmisét Ft. Rácz István atya mutatta be, amelyben kiemelte a ministrálás fontosságát. Az esti tábortűznél egy kisebb vizsgát tartottunk az eltelt nap előadásából és szentmiséjéből. Az utolsó napon egy hosszabb kiránduláson vettünk részt, útközben lehetőségünk nyílt jobban megismerni a természetet, illetve a visszaúton az erdő gyümölcseit is megízlelhettük: eper, málna, szeder. Sőt néhányan gombát is találtak. Délután pihentünk, hogy a tűző nap ne ártson senkinek, majd estefelé igeliturgián vettünk részt, amelyet T. Wershler Sándor mondott, aki a kommentárban kiemelte a tanúságtevő élet fontosságát |
| és
a
bűnbánó lelkületet,
ami kedves az Úr előtt. Az igeliturgia
és a vacsora
után következett a
befejező tábortűz, amelyre a ministránsok
színdarabbal készültek, mely
címe „A
tábor életéből” volt. A
színdarab
után különböző
játékokat
játszottunk: Huba-Buba
király, Fáraó, stb.; egy kisebb csapat
pedig
énekelt is a résztvevők
számára.
Majd következett a
véleménykérés:
kinek mi tetszett, és mi nem tetszett a
táborban. Az esti ima is fent volt a tábortűz
mellett,
ami után kissé fáradtan,
ám élményekkel gazdagon
mentünk vissza a
szálláshelyre. A következő napon
már
mindenkinek „csomagolós kedve” volt; a
takarítás után következett a
bográcsleves,
fagyi, csoki, dinnye és persze a köszönet
a
szakács néniknek a finom és
ízletes
ételekért. Délután 2 órákor pedig hazaindultunk a busszal, mindenki a saját plébániájára. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani segítőtársaimnak, akik szívesen vállalták ezt a nagy felelősséget: Pliszka Andrásnak, Kulcsár Tamásnak és végül, de nem utolsó sorban Hindrjuk Janeknek. Wershler Sándor
|
|
| 2010.
július 15-18 között Katolikus
Nagytábor volt Bustyaházán, melyre az
Egyházmegye egész
területésől, Nagybocskótól az
ungvári járásig, érkeztek
résztvevők. A tábor mottója - melynek nyitó szentmiséjét Majnek Antal munkácsi megyéspüspök mutatta be - Szent Pál apostol "Örvendezzünk az Úrban szüntelenül!" mondata volt a Filippiekhez írt leveléből. A tábor alatt a résztvevők előadásokat hallhattak a keresztény örömről (Hutóczky Béla atya, Etyek), Isten öröméről (Bán Jónás atya, Nagyszőlős), illetve az Egyház öröméről (Michels Antal atya, Munkács), kiscsoportos foglalkozásokban megoszthatták egymással gondolataikat a témával kapcsolatban. |
|
| A
délutáni fakultációk alatt
lehetőség volt kézműveskedésre
(gipszfigurák festése, karkötő
készítés,
gyöngyfűzés),
métázásra, egyéb
játékokra (activity,
különböző
csoportjátékok) is, illetve meg lehetett
mártózni a közeli Talabor
folyó vizében. Volt táncház: egy beregszászi táncos pár különböző néptáncokat tanított meg a résztvevőknek. A tábortűznél pedig a csoportok különböző népmesék különböző stílusban való feldolgozását mutatták be, így láthattuk többek között a "Piroska és a farkas"-t sci-fi-ben, illetve a "Hamupipőké"-t akció feldolgozásban. |
Az
első Kárpátaljai
Katolikus Ifjúsági
Nagytábor élményei
Másnap Isten öröméről mesélt nekünk Bán Jónás atya. Úgy vélem, ez az előadás mindnyájunkban komoly kérdéseket fogalmazott meg. Fő gondolata az Istenélmény megélése volt, amit Zakeus és Jézus példáján mutatott be nekünk. „A keresztény öröm abban áll, hogy az Isten szeret, s mindannyian értékesek vagyunk számára Jézus Krisztus kereszthalála miatt.” (Jónás atya beszédéből). A délután tevékenyen telt, mindenki talált valami elfoglaltságot: ki kerámiát festegetett, ki gyöngyöt fűzött, ki játszott... Számomra az Activity és Szóló játékok bizonyultak a legérdekesebbnek.
A tábor harmadik napján
érkezett el a
sokak által olyannyira várt
táncház és a tábortűz,
amelynél minden csoport egy
mesefeldolgozást hivatott bemutatni. Nekünk
Hamupipőke akciófilmes változata
jutott, így lett belőle Csinipipőke és a
Fehér Zsigulis Herceg. Minden
átdolgozáson sokat nevettünk,
hála a csoportok kreativitásának!
Számomra ez a
négy nap nagyon szépen telt, sok új
fiatalt ismerhettem meg! Köszönet a
szervezőknek, hogy vigyáztak ránk és
gondoskodtak mindnyájunkról!
Szűcs
Izabella, Nagyszőlős
![]() |
Legyetek a
remény emberei!
XV.Munkácsi Ifjúsági Találkozó!!! 2010.
május 1-én ifjúsági
találkozót tartottunk Munkácson
a székesegyházban. A rendezvényen
mintegy 220
fiatal volt jelen az egyházmegye egész
területéről. A
találkozó
meghívott előadója Szűcs Balázs atya,
budapesti
egyetemi lelkész volt.
A találkozó 9 órakor kezdődött előadással, majd kiscsoportos beszélgetések, agapé, délutáni műhelyfoglalkozások (szentségimádás, címerkészítés, gyertyafantáziák, játszóház, táncház,) tarkították, valamint bemutatkozhatott a técsői ifjúsági énekkar, és a Munkácsi Szent István Líceum is. A résztvevők bemutathatták az általuk készített címereket, amelyek egyházközségüket/közüsségüket voltak hivatottak szimbolizálni. A rendezvény szentmisével zárult, melyet az Egyházmegye főpásztora, Majnek Antal megyéspüspök mutatott be a jelen lévő paptestvérekkel együtt. A találkozó zenei hátterét az ungvári és a técsői ifjúsági énekkar szolgáltatta. |
Április 22-24-én Szinyákon a Munkácsi Szent István Líceum diákjai a már megszokott közös lelkigyakorlaton vettek részt. A 3 nap folyamán vidám játékokban volt része a líceum apraja-nagyjának, ugyanakkor lehetőség adatott arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és Istenhez. A lelkigyakorlatot Michels Antal atya előadásai tették színesebbé.
Tóni atya az elmélkedések alatt egy új fogalommal ismertette meg a jelenlévőket. A BÉTETJU kifejezésnek (a Szentlélek ajándékainak kezdőbetűi) köszönhetően könnyebben jegyeztük meg a Szentlélek ajándékait (bölcsesség, értelem, tudomány, lelki erősség, tanács, Úrfélelme). A lelkigyakorlat első napján a megszokott keresztúttól eltérően, most az öröm útját jártuk végig. A világosság útján való részvétel igazán most húsvét után, pünkösd előtt aktuális, ugyanis Krisztus feltámadása utáni 40 napról emlékeztünk meg ezen az ájtatosságon.
Azok, akik szeretnek izgalmas, váratlan fordulatokkal bővelkedő filmeket nézni, bizonyára nagy örömükre szolgált, hogy megnézhettük a Misszió című filmet, melynek főhőse példát adott arra, hogy milyenek a lélekben erősek.
Beszélgetések, előadások szüneteiben kedvünk szerint válogathattunk a vidám játékok és az elbűvölő szépségű táj bebarangolása között. Az utóbbi lehetőséggel főleg a lélekben, és persze fizikai mivoltban erősek éltek.
Csoportbeszélgetések alkalmával kipróbálhattuk azt, hogy mennyire bíztunk meg egymásban, milyen a probléma megoldó készségünk, illetve mennyire vagyunk elszántak.
Nekünk, végzős diákoknak különösen jó volt ez a lelkigyakorlat. Megpróbáltatások előtt állva, ez a 3 nap segített abban, hogy újult erővel vágjunk bele az előttünk álló nehézségekbe. Azonban szomorúsággal tölt el az a tény, hogy idén májusban itt hagyjuk a líceumot. Szívünkben megmarad a közös, illetve osztályos lelkigyakorlatok varázsa.
Kárpátaljai zarándokok Lourdes-ban
2010. április 11- 18. buszos zarándokútra utaztunk Kárpátalja különböző településeiről Olaszországon át Dél-Franciaország híres zarándokhelyére, Lourdes-ba a Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület szervezésében. Szervezőnk és kísérőnk Váradi Lia, papunk pedig Mikulyák László atya volt, jómagam, Míra nővér tolmácsként igyekeztem helytállni (azaz ülni, mert 4 éjszakát töltöttünk buszon). A 2 sofőrrel együtt 52-en indultunk útnak. Az átlagéletkor kb. 60 év lehetett, a legfiatalabb zarándok Kaszonyból egy 15 éves fiú, a legidősebb pedig egy 80 fölötti tanárnő. Le a kalappal az idősebb korosztály előtt, a zarándokút során alig hallatszott panaszszó, az utazás nehézségeit is felajánlottuk szeretteinkért.
A határnál történő kb. 5 órás várakozás után hétfő délután érkeztünk Bresciaba, ahol 9 órát tölthettünk egy ’56-ban kivándorolt magyar szerzetes (oratoriánus) pap, Antal atya vendéglátásának örvendve. Antal atya megmutatta nekünk a város nevezetességeit, többek közt egy középkori templomot Giotto iskolájából való festő freskóival. Közös szentmisével zártuk ottlétünket, és indultunk tovább úti célunk felé.
Április 13-án délután érkeztünk Lourdes-ba, ahol lengyel nővéreknél kaptunk szállást. Gyönyörű panoráma nyílt a nővérek kertjéből a környező havas hegycsúcsokra és a kegyhelyre. A kertben II. János-Pál pápa imádkozó, monumentális szobra késztette áhítatra a ház vendégeit. (Ő vezette be az első lourdes-i jelenés időpontjára, febr. 11-ére a Betegek Világnapját.)
Zarándokutunk szentmiséinek prédikációi megadták a lelki irányítást napjaink megéléséhez, szinte lelkigyakorlattá tették ottlétünket. A zarándoklat 3-as feladata az engesztelés, a hála és a könyörgés Istenhez sokféle nehézségben. A zarándoklat e mindhárom oldalát megélhettük utunk és ottlétünk során.
14-én, szerdán elvégeztük a keresztutat a kegyhely közelében az 1900-as évek elején alkotott, embernél nagyobb méretű szobrokból összeállított keresztúti állomások mentén. A X. stációt magyarok állítatták, itt elénekeltük a Boldogasszony Anyánk Mária himnuszt nemzetünkért. Ezután a kriptatemplomban celebrált szentmisét László atya. Megható volt, hogy ott, ahová a világ minden részéről már több mint 150 éve naponta özönlenek a zarándokok, magyarul hangzik a szentmise. A nap többi részében szabadon imádkozhattunk a jelenések színhelyén a barlangnál, a kegytemplom kápolnáiban, illetve a betegek megfürödtek a lourdes-i forrásvízben.
A szálláshelyen elköltött vacsora után visszamentünk az esti körmenetre, ahol boldogító egyház-élmény volt az idegen nyelvű zarándokok ezreinek közös rózsafüzér imája, éneke, a kegyszobrot követő gyertyás körmenete. A rózsafüzér imát különböző nyelveken imádkozzák elő; mivel olyan sokféle náció gyűlik össze, egy-egy nemzet képviselői csak 2-3 Üdvözlégyet imádkozhat elő, míg a tömeg, természetesen, a maga nyelvén folytatja.
Csütörtökön bejártuk a várost, meglátogattuk Szt. Bernadett szülőházát, meg azt a fogdát, melyben Bernadett elszegényedett családja talált végül menedéket. Aznap keresztutunkat a föld alá épített több ezres hívősereget befogadni képes hajó formájú templomban végeztük. Mária ajándékának tekintettük, hogy aznap Szeplőtelen Fogantatás templomában ünnepelhettük együtt magyarul a szentmisét. Az utolsó esti körmeneten mi magyarok is előimádkozhattuk a tömegnek a rózsafüzért, a Világosság rózsafüzérének 4. titkából az utolsó két Üdvözléggyel köszönthettük a Magyarok Nagyasszonyát zarándokok ezrei előtt.
Pénteken Szent Bernadett ünnepén búcsúztunk Lourdes-tól. Vásárfiával és sok-sok liter lourdes-i vízzel felpakolva indultunk vissza. Hazafelé menet a buszon megnéztünk Szent Antal életét filmen, így felkészülve érkeztünk másnap, szombaton Páduába. Megtekintettük ereklyéjét, imádkoztunk közbenjárásáért, és misézhettünk a Szent Antal Bazilikában, a Maximiliam Colbe atyáról nevezett oldalkápolnában.
Április 18-án reggel érkeztünk haza telve kegyelmekkel, élményekkel és nagy hálával.
Idén hetedik alkalommal rendezték meg Korláthelmecen a szabadtéri keresztutat és szentmisét, ez alkalommal kicsit szakítva a hagyományokkal nem vasárnap, hanem szombaton. A találkozó meghívott vendég papja, és a szentmise főcelebránsa idén Ft. Michels Antal atya volt. Az esős idő ellenére mintegy 500-an gyűltek össze az eseményre, elmélkedték és járták végig Jézus Krisztus keresztútjának 14 állomását. Számomra nagy élmény volt látni, ahogy a sok ember énekelve imádkozva haladt stációról stációra, itt-ott könnyes arcokat is felfedeztem közöttük. Az imádkozó egyház arca…
A szentmise hagyományosan a domboldalban, a temető mellett volt megtartva, a 14. állomás után… A felállított sátrakra szükség is volt, mert a keresztút vége felé már eleredt az eső és egészen a szentmise végéig esett is. Érdekes módon nem zavart, hanem még inkább segített átélni a keresztutat, és a szentmisét is, mely zenei szolgálatát az ungvári ifjúsági énekkar látta el. A temető szélénél, a síroknál, ott voltak a gyóntató papok, akik a bűnbocsánat szentségét szolgáltatták ki. Hosszú sorok kígyóztak feléjük…
Antal atya a prédikációjában hangsúlyozta a választás fontosságát: mennyire fontos Krisztust választanunk, olyan valakit, akinek királysága örök, nem mulandó, mint a földi rendszerek, legyen az feudalizmus, kommunizmus, vagy épp demokrácia… Krisztust választani, az ő országához tartozni.
A szentmise után a korláthelmeci hívek által készített agapén vehettünk részt.