Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület

    2009. december 28. hétfő este 18.30-kor nagy izgalommal vártuk az indulást az ungvári Zakarpatye hotel előtt, hogy végre elindulhassunk a lengyelországi Poznanba, ami az Európai Ifjúsági Taizé-találkozó, a Bizalom zarándokútjának következő állomása volt. A hosszantartó búcsúzkodás után végre elindult az autóbusznyi kárpátaljai fiatal zarándok Poznan felé; 37-en utaztunk fele-fele arányban magyarok és ukránok. A csoport lelkipásztora Nowak Robert atya, a csoport vezetője pedig Petenko Miron diakónus volt.

    Másnap délre értünk Poznanba, a szlovák határőrök lassú munkája miatt. Kisebb csoportokra osztottak minket, más-más egyházközségbe kerültünk, voltak, akik jelentkeztek önkéntes munkára. Mindenki elindult a saját egyházközségébe, akik már nagy szeretettel fogadtak minket. Mikor már mindannyian megtaláltuk a befogadó családjainkat, lepakoltunk és indulhattunk az MTP-be (Miedzynarodowe Targi Poznanskie) ami egy vásárváros volt, kiállítási csarnokokkal, most az előadások, az imádkozások és nem utolsósorban a közös étkezések helye volt.

    Minden napunk hasonlóan telt de mégis mindegyik más volt, tele élményekkel és lelki feltöltődéssel. A reggeli imádság az egyházközség templomában volt, kiscsoportos beszélgetésekkel folytattuk, utána következett az MTP-be a közös ebéd, a délutáni műhelyfoglalkozások (ami azt jelentették, hogy a vásárváros területén lévő termekben szabadon választhattunk a programok sokasága közül) a vacsora és a közös ima, aminek a keretein belül Alois testvér elmélkedéseit hallgathattuk, méltó lezárásaként a napnak. Lehetőségünk nyílt műhelyfoglalkozások keretein belül kicsit jobban megismerni Poznánt és a lengyel néphagyományokat (táncot, zenét, énekeket)

    Én és több társam önkéntes munkára jelentkeztünk, hasonlóan telt a mi napunk is, de mégis más volt. Az önkéntes munka közben sok új barátot szereztünk, a meglévőkkel, pedig szorosabbá fűztük kapcsolatainkat. A munka közben rengeteg emberrel találkozhattunk, különbözőek voltunk, de mégis mindenkin látható volt az a felszabadultság, öröm, a végtelen szeretet és odafigyelés embertársa felé.

    Az év utolsó estéjét közösen az egyházközség templomában kezdtük taizé-s énekeket énekelve, imádkozva és a nemzetek közötti békéért virrasztottunk. Utána következett az újév köszöntése, amit méltóképpen megünnepeltünk. Az ünneplés keretein belül, programként minden nemzet egy kis műsorral be kellett mutatkozni a többieknek, így egy kicsit jobban megismerhettük egymás szokásait, énekeit stb.

    Az év első napján az önkéntes munkában nekünk kellett fogadni az ebédre igyekvő embereket és boldog újévet köszöntöttünk nekik. Külön élmény volt látni, hogy az emberek hogy tudnak örülni egy kedves szónak, mosolynak, odafigyelésnek. Méltó lezárása volt a taizé-találkozónak Alois testvér befejező beszéde, ami feltöltött, lélekben megerősített és új célokat tűzött ki mindannyiunk számára.

    Másnap elbúcsúztunk az egyházközségen megismert új barátoktól és elindultunk haza. Még mielőtt elindultunk volna haza, kitérőt tettünk Czestochowa-ba, ahol kérhettük Szűz Mária irgalmasságát. Szombat estére értünk oda így éjszakai városnézést tettünk. Másnap korán reggel szentmisén vehetünk részt a bazilikában és megtekinthettük a kegyképet. Utunkat folytatva Krakkóba értünk, egy gyors sétát tehettünk a városba és irány haza. Hétfő hajnalra értünk haza, felvértezve kegyelmekkel, és lélekben megerősödve

Szendrey Anita

néhány kép a találkozóról: