Partnereink
Linkek
Vendégkönyv
Isten hozott a honlapunkon ! Támogatás!
JMJ Madrid 2011
Zarándoklatot
szerveztünk az idei Ifjúsági
Világtalálkozóra, mely augusztus
11-21 között Spanyolországban, Madridban
zajlott. Egyházmegyénkből két autóbusznyi, azaz mintegy 100 fiatal vett
részt az eseményen.
Szilágyi Bernadett beszámolója:
II. János Pál pápa kezdeményezéséből kiindulva minden harmadik évben, így 2011-ben is sor került arra az ifjúsági világtalálkozóra, melyen fiatalok milliói gyűltek össze a világ különböző pontjairól. Céljuk azonban közös volt: keresztény közösségben hitük mélyítése, s a találkozó csúcspontján a Szentatyával való találkozás. A találkozó idei színhelye a spanyolországi Madrid városa volt, mottója pedig: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben”(Kol 2,7).
Kárpátaljáról augusztus 8-án 100 fiatal zarándok indult útnak, hogy a Szentatya hívására részt vegyen a XXVI. IVT-n (Ifjúsági Világtalálkozón). Az út Spanyolországig olykor nehézkesnek és fárasztónak bizonyult, de mindenkit kárpótoltak azok az élmények, amelyekkel Velencében illetve Lourdes-ban találkozott.
Az Ifjúsági Világtalálkozót egy előtalálkozó előzte meg, amikor a Kárpátaljáról érkezett csoport egy észak-spanyolországi faluban, Legaspiban kapott szállást. Itt alkalmunk nyílt megismerni a spanyol vendégszeretetet, továbbá látogatást tettünk Loyolába illetve San Sebastianba.
Augusztus 15-én útnak indultunk Madrid felé. Az esti órákban megérkeztünk a szálláshelyre, s másnap már részt is vettünk azokon az elmélkedéseken illetve katekéziseken, melyek a 21. századi keresztény fiatalok helyzetét illetve a felmerülő problémáit taglalta. A foglalkozás során mindenkinek alkalma nyílt arra, hogy a felmerülő kérdéseire választ kapjon a közösség lelkészeinek segítségével.
A délutáni szabadprogramok alatt lehetőség volt Madrid nevezetességeinek megtekintésére.
A találkozó csúcspontja a Szentatyával való találkozó volt. Szombaton a zarándokok együtt virraszthattak a pápával, majd másnap sor került a közös szentmisére is.
A találkozó vége után a csoport Barcelonát illetve Padova megállókat érintve 24-én érkezett meg Kárpátaljára.
Bátran mondhatom azt, hogy a találkozó elérte a II. János Pál által kitűzött célokat: lelkileg feltöltődve, élményekkel gazdagodva tértünk haza.
2011. augusztus 8-án mintegy 100 buzgó és mindenre elszánt kárpátaljai fiatal indult útnak, h elzarándokoljanak Madridba a XVI Benedek pápa által meghirdetett ifjúsági világtalálkozóra.
A lelkes ifjoncok hétfő délután kezdtek gyülekezni. Miután két csoportra osztottak bennünket, elfoglaltuk buszainkat. A „Zöld busz ” kapitányává Váradi Natália illetve Losák István atya lett kinevezve. A „Piligrim” kísérői pedig nem más volt, mint Snep Román atya valamint Wershler Sándor kispap. Megkezdtük hát izgalmas utazásunkat Magyarországon és Szlovénián át Olaszország és Franciaország érintésével a spanyolországi végállomás felé. Ekkor még nem sejtve, h milyen élményekbe, feledhetetlen kalandokban lesz részünk.
Első megállónk az olaszországi cölöpökön álló város volt. Legyen bármilyen évszak, időjárás, Velence megunhatatlan és gyönyörű! Itt mintegy 9 órát időztünk. Végigsétáltunk a hangulatos szűk utcácskákon, a jellegzetes egymást érő hidakon egészen a Szent Márk térig. Majd a sóhajok hídja mellől lestük az alattunk elsuhanó gondolásokat.
Augusztus 10.-re elértük a dél-nyugat Franciaországot. Azon belül is a Pireneusok lábánál lévő kis mezővárost, Lourdes-t, ami a katolikusok egyik leglátogatottabb zarándokhelye. A barlang fölé, ahol Szente Bernadettnek megjelent a Szűzanya, mesébe illően gyönyörű templomot építettek. A lourdesi Miasszonyunk Bazilika elé ottlétünkkor is ezrek zarándokoltak a gyógyulás reményében, vagy, h köszönetet adjanak a meghallgatásra lelt imákért. A templom egész belső borítása apró hála-táblákból áll. A látvány magáért beszél.
3 napi kényelmesnek nem nevezhető buszozás után megérkeztünk zarándoklatunk egyik fő állomására, Legazpibe. Ez egy spanyolországi kisváros, ami pár száz kilométerre van a fővárostól. A helyi templomban kaptunk szállást. Pár órán belül lakosztályunkat újabb, közel 100 horvát fiatallal bővült. A körülmények nem túlzottan nyújtottak komfortérzetet, de nem is ez egy zarándoklat lényege. A több napos buszozás fáradalmainak és a kezdeti elégedetlenségeknek, feszültségnek estére már nyoma sem maradt. Legazpibeli vezetőnk a helyi plébános volt, mindenki „Mókus” atyája. Itt mintegy 4 napot töltöttünk, és innen indultunk majdan reggelente a különböző előtalálkozós programokra. Ennek keretében ellátogattunk San Sebastianba, ami Spanyolország egyik méltán híres kikötővárosa. Zumájában megmártózhattunk az Atlanti óceánba. Illetve betekintést nyerhettünk Loyola belvárosába, ahol a főbb programok zajlottak, és itt találkozhattunk a világtalálkozón résztvevő nemzetek képviselőivel. A legszebb az egészben talán az volt, h félretettek származást, bőrszínt, mindenfajta ellentétet, és együtt tudtak imádkozni, táncolni, beszélgetni, barátkozni teljes békében, önfeledten! Szomorú, h manapság mindehhez Világtalálkozót kell rendezni…
4 napos Legazpibeli ottlétünk után nekiiramodtunk utunk végső, és egyben legfontosabb állomása felé, vagyis Madridba. Szállást egy Navalagamella nevű falucskában kaptunk, ami körülbelül 50 kilométerre található a fővárostól. Ideiglenes otthonunk ként a helyi sportkomplexum szolgált, amit olasz illetve szlovák zarándokokkal osztottunk meg.
Az elkövetkezendő 4 napon reggelente beutaztunk Madridba. Itt katekézisen vettünk részt a magyar testvérekkel. A szentmisék után mindenki önállóan fedezhette fel a várost a szabad programok keretében.
Augusztus 20-án végre eljött a nap, amire mindannyian vártunk, ami zarándoklatunk igazi célja volt, vagyis, hogy találkozzunk, és együtt virraszthassunk a Szentatyával. A helyszín egy Madrid külvárosában lévő reptér volt. Itt gyűlt össze a mintegy 4 millió zarándok a világ 194 országából. Az időjárás nem volt éppen a legideálisabb. Sokan nem bírták az óriási hőséget közülünk sem, mindenki más megoldást talált annak elviselésére. Nagy szívfájdalmunk, hogy - ismeretlen okok miatt - kísérő papjainkat nem engedték be a helyszínre, így csak Lia maradhatott ott velünk, tartotta bennünk a lelket, mikor is az egész napi hőség után este a semmiből vihar kerekedett. Őrülten fújt a szél, az eső az arcunkba vágott. Voltak, akik a hálózsákjukba bújtak, mások összekapaszkodva, laticelek alatt vészelték át a vihart. De a legmeghatóbb talán az volt, mikor teljesen ismeretlen emberek körökbe gyűltek, és ügyet sem vetve az esőre és a szélre, közösen énekelni és táncolni kezdtek, és mindeközben dicsérték az Urat. Fél óra múltán elállt a vihar, és meleg szellő kezdett lengedezni. Hogy a Mindenható így akart bizonyságot nyerni arról, hogy ki milyen céllal jött a találkozóra, hogy más szándéka volt mindezekkel, vagy pusztán a természet űzte velünk kicsinyes játékát, ezt mindenki döntse el egyénileg. A virrasztást a pápai misével zártuk, és a szentatya áldásával indultunk vissza szálláshelyünkre.
Mindezek után újabb 3 nap utazás várt ránk. Célunk immáron az volt, hogy visszatérhessünk Kárpátaljára. Mostanra zarándokokból már csapattá kovácsolódtunk. A hazaúton érintettük a mesés szépségű Barcelonát. Itt megcsodálhattuk a Sagrada Familiát, és az utánozhatatlan Gaudi remekműveket. 24-én Páduában táboroztunk le 9 órára. 25-én éjszaka pedig, olyan 11 óra tájékán már szerencsésen be is futottak buszaink Ungvárra.
16 napi zarándoklat után egyaránt gazdagodtunk jó és kevésbé kellemes élményekkel. De két hét távlatából visszatekintve a madridi zarándoklat valószínűleg örökké feledhetetlen marad, kizárólag pozitív értelemben! Mindez nem valósulhatott volna meg vezetőink és a helyi szervezők közbenjárása nélkül. Ezúton is hálás köszönet áldozatos munkájukért! Soraimat az egyik katekézis záróbeszédében hallottakkal fejezném, miszerint „mindannyian, akik részt vettünk a világtalálkozón, okkal voltunk ott. A mi feladatunk már csak az, h megtaláljuk küldetésünket!”
A képeket, videókat nézve és visszatekintve a Madridi JMJ-re, sok minden eszembe jut, jó és rossz, vidámság, mosoly, nehézség, fáradság…
Szemem előtt képek peregnek, szöveg foszlányokat hallok, mosolygok és valami megmagyarázhatatlan érzés tölt el.
Gondolatok, és a kérdések cikáznak a fejemben:
- Mit akart az Úr Isten ezzel, mire hívja fel figyelmünket?
- Mi az, amiért így volt, ami az, amit kaptunk, mi az, amivel többek lettünk.
- Mit vár el tőlünk, mi a feladatunk?
A találkozó mottója „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben”(Kol 2,7). Zarándoklatunk során igen sokszor szűkség volt a megerősítésre hitben és testben egyaránt. Az utazás viszontagságai igen csak próbára tettek minket, újabbnál újabb helyzetekhez kellett alkalmazkodnunk, több ezer kilométerre a megszokott védett otthoni környezettől. A nehéz helyzetekben az ima volt az egyetlen biztos talajunk, és mint már oly sokszor, az együtt mondott ima most is megmutatta erejét. „Épüljetek rá…” és mi ráépültünk, benne bíztunk… Miért kell gyökeret vernünk, miért kell ráépülnünk, miért kell a hitben megerősödnünk?
A mai materiális rohanó világban felborult az értékrend. A szabadság átmegy szabadosságba. A demokrácia másik arcát látjuk, amikor jogaikra hivatkozva követnek el jogtalanságokat. Látjuk, hogyan támadják az egyházunkat, az egyházunk fejét, és lazítanának egyházunk dogmatikus tanításain.
Elmondhatjuk, hogy bár nincs nyílt egyházüldözés, de még is szükség van a megerősítésre, a kitartásra és helytállásra a hitben, amit a zarándoklatunk során nap mint nap megtapasztalhattunk.
Látva és halva a társadalom által felállított téziseket, igen sokszor kell választanunk ama bizonyos keskeny és széles út, jó és rossz között. Ezek között igen is szükségünk van arra a megerősítésre, amelyet a Cuatro Vientos-on tapasztalhattunk meg.
Több mint négy millió fiatal a világ minden részéről, vállalva a nehézségeket, megküzdve a kihívásokkal, tanúskodott arról, hogy igen is él Krisztus egyháza, Krisztusban gyökerezve és rá épülve.
Az Egyháznak szüksége van a fiatalok élő hitére, kreatív szeretetére, és erejére. Ezt sugallja Rád: is szükség van, mindannyiunkra szükség van, belőlünk és általunk lesz egy és egész. Összetartozunk, egyek vagyunk, élhetünk a világ bármely szegletében, összefog minket a Krisztusi hit, melynek nyelve a szeretet.
Ezzel a szeretettel volt átitatva, a már annyira nem is idegen fiatalok mosolya, kézfogása, ölelése, ami ott abban a pillanatba igen sokat jelentet.
Ezt az élményt csak ott élhettünk át, és csak később értjük meg rejtett üzenetét, de évek múltán is ott él majd bennünk.
Visszatérve otthonainkba, felvéve keresztjeinket, mosolyogva nézünk előre, mert az egyház hite megerősítet, gyökeret vertünk Krisztusban és erről teszünk tanúságot a világban.
Szilágyi Bernadett beszámolója:
Madridi ifjúsági
találkozó 2011.
II. János Pál pápa kezdeményezéséből kiindulva minden harmadik évben, így 2011-ben is sor került arra az ifjúsági világtalálkozóra, melyen fiatalok milliói gyűltek össze a világ különböző pontjairól. Céljuk azonban közös volt: keresztény közösségben hitük mélyítése, s a találkozó csúcspontján a Szentatyával való találkozás. A találkozó idei színhelye a spanyolországi Madrid városa volt, mottója pedig: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben”(Kol 2,7).
Kárpátaljáról augusztus 8-án 100 fiatal zarándok indult útnak, hogy a Szentatya hívására részt vegyen a XXVI. IVT-n (Ifjúsági Világtalálkozón). Az út Spanyolországig olykor nehézkesnek és fárasztónak bizonyult, de mindenkit kárpótoltak azok az élmények, amelyekkel Velencében illetve Lourdes-ban találkozott.
Az Ifjúsági Világtalálkozót egy előtalálkozó előzte meg, amikor a Kárpátaljáról érkezett csoport egy észak-spanyolországi faluban, Legaspiban kapott szállást. Itt alkalmunk nyílt megismerni a spanyol vendégszeretetet, továbbá látogatást tettünk Loyolába illetve San Sebastianba.
Augusztus 15-én útnak indultunk Madrid felé. Az esti órákban megérkeztünk a szálláshelyre, s másnap már részt is vettünk azokon az elmélkedéseken illetve katekéziseken, melyek a 21. századi keresztény fiatalok helyzetét illetve a felmerülő problémáit taglalta. A foglalkozás során mindenkinek alkalma nyílt arra, hogy a felmerülő kérdéseire választ kapjon a közösség lelkészeinek segítségével.
A délutáni szabadprogramok alatt lehetőség volt Madrid nevezetességeinek megtekintésére.
A találkozó csúcspontja a Szentatyával való találkozó volt. Szombaton a zarándokok együtt virraszthattak a pápával, majd másnap sor került a közös szentmisére is.
A találkozó vége után a csoport Barcelonát illetve Padova megállókat érintve 24-én érkezett meg Kárpátaljára.
Bátran mondhatom azt, hogy a találkozó elérte a II. János Pál által kitűzött célokat: lelkileg feltöltődve, élményekkel gazdagodva tértünk haza.
___________________________________________________
2011. augusztus 8-án mintegy 100 buzgó és mindenre elszánt kárpátaljai fiatal indult útnak, h elzarándokoljanak Madridba a XVI Benedek pápa által meghirdetett ifjúsági világtalálkozóra.
A lelkes ifjoncok hétfő délután kezdtek gyülekezni. Miután két csoportra osztottak bennünket, elfoglaltuk buszainkat. A „Zöld busz ” kapitányává Váradi Natália illetve Losák István atya lett kinevezve. A „Piligrim” kísérői pedig nem más volt, mint Snep Román atya valamint Wershler Sándor kispap. Megkezdtük hát izgalmas utazásunkat Magyarországon és Szlovénián át Olaszország és Franciaország érintésével a spanyolországi végállomás felé. Ekkor még nem sejtve, h milyen élményekbe, feledhetetlen kalandokban lesz részünk.
Első megállónk az olaszországi cölöpökön álló város volt. Legyen bármilyen évszak, időjárás, Velence megunhatatlan és gyönyörű! Itt mintegy 9 órát időztünk. Végigsétáltunk a hangulatos szűk utcácskákon, a jellegzetes egymást érő hidakon egészen a Szent Márk térig. Majd a sóhajok hídja mellől lestük az alattunk elsuhanó gondolásokat.
Augusztus 10.-re elértük a dél-nyugat Franciaországot. Azon belül is a Pireneusok lábánál lévő kis mezővárost, Lourdes-t, ami a katolikusok egyik leglátogatottabb zarándokhelye. A barlang fölé, ahol Szente Bernadettnek megjelent a Szűzanya, mesébe illően gyönyörű templomot építettek. A lourdesi Miasszonyunk Bazilika elé ottlétünkkor is ezrek zarándokoltak a gyógyulás reményében, vagy, h köszönetet adjanak a meghallgatásra lelt imákért. A templom egész belső borítása apró hála-táblákból áll. A látvány magáért beszél.
3 napi kényelmesnek nem nevezhető buszozás után megérkeztünk zarándoklatunk egyik fő állomására, Legazpibe. Ez egy spanyolországi kisváros, ami pár száz kilométerre van a fővárostól. A helyi templomban kaptunk szállást. Pár órán belül lakosztályunkat újabb, közel 100 horvát fiatallal bővült. A körülmények nem túlzottan nyújtottak komfortérzetet, de nem is ez egy zarándoklat lényege. A több napos buszozás fáradalmainak és a kezdeti elégedetlenségeknek, feszültségnek estére már nyoma sem maradt. Legazpibeli vezetőnk a helyi plébános volt, mindenki „Mókus” atyája. Itt mintegy 4 napot töltöttünk, és innen indultunk majdan reggelente a különböző előtalálkozós programokra. Ennek keretében ellátogattunk San Sebastianba, ami Spanyolország egyik méltán híres kikötővárosa. Zumájában megmártózhattunk az Atlanti óceánba. Illetve betekintést nyerhettünk Loyola belvárosába, ahol a főbb programok zajlottak, és itt találkozhattunk a világtalálkozón résztvevő nemzetek képviselőivel. A legszebb az egészben talán az volt, h félretettek származást, bőrszínt, mindenfajta ellentétet, és együtt tudtak imádkozni, táncolni, beszélgetni, barátkozni teljes békében, önfeledten! Szomorú, h manapság mindehhez Világtalálkozót kell rendezni…
4 napos Legazpibeli ottlétünk után nekiiramodtunk utunk végső, és egyben legfontosabb állomása felé, vagyis Madridba. Szállást egy Navalagamella nevű falucskában kaptunk, ami körülbelül 50 kilométerre található a fővárostól. Ideiglenes otthonunk ként a helyi sportkomplexum szolgált, amit olasz illetve szlovák zarándokokkal osztottunk meg.
Az elkövetkezendő 4 napon reggelente beutaztunk Madridba. Itt katekézisen vettünk részt a magyar testvérekkel. A szentmisék után mindenki önállóan fedezhette fel a várost a szabad programok keretében.
Augusztus 20-án végre eljött a nap, amire mindannyian vártunk, ami zarándoklatunk igazi célja volt, vagyis, hogy találkozzunk, és együtt virraszthassunk a Szentatyával. A helyszín egy Madrid külvárosában lévő reptér volt. Itt gyűlt össze a mintegy 4 millió zarándok a világ 194 országából. Az időjárás nem volt éppen a legideálisabb. Sokan nem bírták az óriási hőséget közülünk sem, mindenki más megoldást talált annak elviselésére. Nagy szívfájdalmunk, hogy - ismeretlen okok miatt - kísérő papjainkat nem engedték be a helyszínre, így csak Lia maradhatott ott velünk, tartotta bennünk a lelket, mikor is az egész napi hőség után este a semmiből vihar kerekedett. Őrülten fújt a szél, az eső az arcunkba vágott. Voltak, akik a hálózsákjukba bújtak, mások összekapaszkodva, laticelek alatt vészelték át a vihart. De a legmeghatóbb talán az volt, mikor teljesen ismeretlen emberek körökbe gyűltek, és ügyet sem vetve az esőre és a szélre, közösen énekelni és táncolni kezdtek, és mindeközben dicsérték az Urat. Fél óra múltán elállt a vihar, és meleg szellő kezdett lengedezni. Hogy a Mindenható így akart bizonyságot nyerni arról, hogy ki milyen céllal jött a találkozóra, hogy más szándéka volt mindezekkel, vagy pusztán a természet űzte velünk kicsinyes játékát, ezt mindenki döntse el egyénileg. A virrasztást a pápai misével zártuk, és a szentatya áldásával indultunk vissza szálláshelyünkre.
Mindezek után újabb 3 nap utazás várt ránk. Célunk immáron az volt, hogy visszatérhessünk Kárpátaljára. Mostanra zarándokokból már csapattá kovácsolódtunk. A hazaúton érintettük a mesés szépségű Barcelonát. Itt megcsodálhattuk a Sagrada Familiát, és az utánozhatatlan Gaudi remekműveket. 24-én Páduában táboroztunk le 9 órára. 25-én éjszaka pedig, olyan 11 óra tájékán már szerencsésen be is futottak buszaink Ungvárra.
16 napi zarándoklat után egyaránt gazdagodtunk jó és kevésbé kellemes élményekkel. De két hét távlatából visszatekintve a madridi zarándoklat valószínűleg örökké feledhetetlen marad, kizárólag pozitív értelemben! Mindez nem valósulhatott volna meg vezetőink és a helyi szervezők közbenjárása nélkül. Ezúton is hálás köszönet áldozatos munkájukért! Soraimat az egyik katekézis záróbeszédében hallottakkal fejezném, miszerint „mindannyian, akik részt vettünk a világtalálkozón, okkal voltunk ott. A mi feladatunk már csak az, h megtaláljuk küldetésünket!”
Horhe
Madrid után.... - Váradi Natália gondolataiA képeket, videókat nézve és visszatekintve a Madridi JMJ-re, sok minden eszembe jut, jó és rossz, vidámság, mosoly, nehézség, fáradság…
Szemem előtt képek peregnek, szöveg foszlányokat hallok, mosolygok és valami megmagyarázhatatlan érzés tölt el.
Gondolatok, és a kérdések cikáznak a fejemben:
- Mit akart az Úr Isten ezzel, mire hívja fel figyelmünket?
- Mi az, amiért így volt, ami az, amit kaptunk, mi az, amivel többek lettünk.
- Mit vár el tőlünk, mi a feladatunk?
A találkozó mottója „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben”(Kol 2,7). Zarándoklatunk során igen sokszor szűkség volt a megerősítésre hitben és testben egyaránt. Az utazás viszontagságai igen csak próbára tettek minket, újabbnál újabb helyzetekhez kellett alkalmazkodnunk, több ezer kilométerre a megszokott védett otthoni környezettől. A nehéz helyzetekben az ima volt az egyetlen biztos talajunk, és mint már oly sokszor, az együtt mondott ima most is megmutatta erejét. „Épüljetek rá…” és mi ráépültünk, benne bíztunk… Miért kell gyökeret vernünk, miért kell ráépülnünk, miért kell a hitben megerősödnünk?
A mai materiális rohanó világban felborult az értékrend. A szabadság átmegy szabadosságba. A demokrácia másik arcát látjuk, amikor jogaikra hivatkozva követnek el jogtalanságokat. Látjuk, hogyan támadják az egyházunkat, az egyházunk fejét, és lazítanának egyházunk dogmatikus tanításain.
Elmondhatjuk, hogy bár nincs nyílt egyházüldözés, de még is szükség van a megerősítésre, a kitartásra és helytállásra a hitben, amit a zarándoklatunk során nap mint nap megtapasztalhattunk.
Látva és halva a társadalom által felállított téziseket, igen sokszor kell választanunk ama bizonyos keskeny és széles út, jó és rossz között. Ezek között igen is szükségünk van arra a megerősítésre, amelyet a Cuatro Vientos-on tapasztalhattunk meg.
Több mint négy millió fiatal a világ minden részéről, vállalva a nehézségeket, megküzdve a kihívásokkal, tanúskodott arról, hogy igen is él Krisztus egyháza, Krisztusban gyökerezve és rá épülve.
Az Egyháznak szüksége van a fiatalok élő hitére, kreatív szeretetére, és erejére. Ezt sugallja Rád: is szükség van, mindannyiunkra szükség van, belőlünk és általunk lesz egy és egész. Összetartozunk, egyek vagyunk, élhetünk a világ bármely szegletében, összefog minket a Krisztusi hit, melynek nyelve a szeretet.
Ezzel a szeretettel volt átitatva, a már annyira nem is idegen fiatalok mosolya, kézfogása, ölelése, ami ott abban a pillanatba igen sokat jelentet.
Ezt az élményt csak ott élhettünk át, és csak később értjük meg rejtett üzenetét, de évek múltán is ott él majd bennünk.
Visszatérve otthonainkba, felvéve keresztjeinket, mosolyogva nézünk előre, mert az egyház hite megerősítet, gyökeret vertünk Krisztusban és erről teszünk tanúságot a világban.
Lia