Partnereink
Linkek
Isten hozott a honlapunkon ! Támogatás!
Beszámoló egy első lelkigyakorlatról…
Egy nap az iskolapadban ülve a barátnőm azt mondja: Megyünk a kedvesemmel lelkigyakorlatra. És jött egy érzés, ami átfutott engem: „nekem is ott kell lennem”. – Mehetek én is? Ezzel kezdődött számomra minden.
El is jött hamar a február 11-e, amikor is több száraz, fagyos nap után megjelent a tél egyik ékessége, hatalmas pelyhekben esett a hó, és ki Csapról, ki Munkácsról, de délután 16:00 órakor elindultunk a Szinyákra vezető úton. Felfelé a dombon, a térdig érő hóban az autók alig tudtak közlekedni. De bennem valami szokatlan nyugodtság és biztonságérzet volt. Nem tudtam megmagyarázni. Megérkezéskor elfoglaltuk szobáinkat és én még mindig nem voltam tisztában, hogy mi történik egy ilyen alkalmon. Nagy szeretettel köszöntöttek bennünket a lelkigyakorlat segítő csoportvezetői Megyesi Katalin, Megyesi László és Váradi Natália. Majd találkozhattunk Béres István atyával, aki a szentmisét tartotta nekünk, de ez nem minden, hiszen bármikor fordulhattunk hozzá bizonytalan kérdéseinkkel. A lelkigyakorlat témája a család volt.
A szentmise alkalmával rá tudtunk hangolódni arra a szent kapocsra, ami áldottá teszi életünk útját. Dicséreteket énekeltünk. Mindannyian ott voltunk, ahol akkor lennünk kellett. A kis kápolnában mindenki Lacija a résztvevőket nagy örömmel üdvözölte, és kaptunk apró tájékoztatót a nap hátralévő részével kapcsolatosan. Többek között arról is, hogy az étkezőben már mindenkit vár a meleg vacsora. A fáradalmas út után hálát adtunk az ételért és azután indultunk egy közös elcsendesedésre, szentségimádásra. Ott voltunk és semmi más dolgunk nem volt, csak elmélyülni gondolatainkban és érzéseinkben. Feltenni a kérdéseket az életünkre nézve, hogy hová is tart és mennyire kap részesedést benne az Úr Isten. Közben csöndben gitárhang segítségével énekeltünk. Ezután mindenki egy nagy zöld terembe indult, ahol megtörtént a csoportok felosztása. Az első csoportfoglalkozáson jobban megismertük egymást, és elmeséltük egymásnak, hogy miért vagyunk ott, ahol ők is. Majd mindenki nyugovóra térhetett.
Másnap a reggeli áhítat és étkezés után István atya előadást tartott Názáret iskolájáról. Arról beszélt, hogy milyen volt Jézus nevelése, és melyek azok a fontos dolgok, amiket már kicsi korunktól a családi neveléssel magunkba szívunk. Milyen egy ideális család? És a házasság, mint szentség került a téma központjába.
A szombati nap további része arról szólt, hogy előkészítsük, majd megjárjuk az öröm útját, ami Jézus feltámadása utáni eseményeket mutatja be. Ez az út a dombon lévő kereszthez vezetett, és 14 megállóból állt. Mi, résztvevők jelenítettük meg papíron és szóban is, majd imádsággal zártuk fontos pontjainkat. Visszatérve meleg szálláshelyünkre egy kis pihenő után több csoportfoglalkozás alkalmával mindenkiben tisztázódtak a felmerülő bizonytalanságok. Bennem a legfőbb választ egyetlen egy mondat adta: Csak az Isten áldásában tett cselekedetek a gyümölcsözőek. A nap végére több szórakoztató játékban vettünk részt és csaphattunk egy mulatságos táncházat Kati vezetésével. Betekintést nyerhettünk a belga, a skót és görög közösségi táncokba.
Eljött a lelkigyakorlat utolsó záró napja, a vasárnap reggel, amit áhítattal kezdtünk és az elmaradhatatlan reggelivel. Kisebb utolsó csoportfoglalkozás után következett egy szentmise Miron atya vezetésével. Ezután mindenki a szívébe csomagolta apró kis lelki batyuját, amit magával visz a további útjaira, majd egy záró beszélgetés és ebéd után mindenki hazaindult.
Ez a lelkigyakorlat helyre tette a résztvevőkben a dolgokat. Amikor csak állunk az országúton és észrevesszük magunk körül a rohanó világot, amikor nincs időnk azt mondani magunkban, hogy állj most meg egy kicsit és gondold át, hogy hogyan kellene tovább, amikor csak nem vesszük észre az élet apró örömeit… akkor bontsd ki ezt az Isten áldásában gazdag lelki batyudat és falatozz belőle.
Dancs Krisztina, Beregszász. 2011.február 24.
