Taizé
2010
2010.
december 26-án az Ungvári Zakarpatja
szálloda előtt elhaladó
járókelők egy az
ünnep utáni hangulatba nem illő buszt pillanthattak
meg. Ez a jármű a rá
várakozó fiatalokat egy újabb
szép, téli ünnep felé
röpítette, akik egytől
egyig az éves Taizé
találkozóra siettek, amely az idén a
hollandiai
Rotterdamban került megrendezésre.
A hideg
szélben való várakozás
után a 17 és 35 év
közötti fiatalok elfoglalták
ülőhelyeiket, majd nekivágtak a magyar, az
osztrák, majd a német
autópályának.
Tizenkilenc órányi buszozás
után a kis csapat megérkezett az első
kötelező
megállóhoz, Passauba. Itt kilenc
órát töltöttünk a
festői kisváros
megismerésével, míg sofőrjeink
kipihenték magukat. Késő
délután aztán újra
elindultunk, hogy megtegyük az út hátra
lévő részét.
Másnap
reggelre el is értük Rotterdamot, ahol
aztán csoportokra osztottak minket, és
elindultunk a végleges
szálláshelyünkül
szolgáló parókiákra.
Rövid ismerkedés
és a családokhoz történő
beköltözés után
mindnyájan visszamentünk a
városközpontba az Ahoyhoz, amely a
közös programok
helyszínéül
szolgáló csarnok
és kulturális központ. Itt
elkölthettük első közös
ebédünket a majd’
harmincezer fiatallal, akik szintén a
találkozóra érkeztek a nyugodt
kikötővárosba. Később részt
vehettünk az első közös imánkon,
ami után Alois
testvér elmélkedését
hallgathattuk.
Másnap a
parókiákon reggeli ima után kis
csoportokra osztottak minket, és lehetőséget
adtak arra, hogy megbeszéljük az elhangzott
evangéliumi részletet. Ezután
újra
az Ahoyba vitt az utunk, ahonnan az ebéd és az
imádság után
különböző kulturális
programokra indulhattunk. Délután
ismét visszatértünk, hogy
közös imával zárjuk
a városközpontban töltött időt.
Visszatérve a
vendéglátóinkhoz fáradtan
és
vidáman térhettünk nyugovóra.
A következő nap az előzőhöz hasonlóan
telt,
esélyt adva a lelki feltöltődésre.
Szilveszter
napján együtt imádkozhattunk sok ezer
testvérünkkel az
egyenlőségért és a
bizalomért.
Szálláshelyünkön
ünnepi vacsorával vártak minket. A
vacsora
elfogyasztása után újra a
parókiákra mentünk, ahol
virrasztást tartottunk a
népek közötti
békéért, majd
átlépve az új esztendőbe a
„népek ünnepe”
következett, ahol minden nemzetiség bemutatta
hagyományait.
Másnap
búcsúznunk kellett
szívélyes
vendéglátóiktól, hiszen a
reggeli imádság után el
kellett hagynunk a parókiákat, hogy időben
indulhassunk az Ahoytól. A kora
délutáni napsütésben minden
szív a búcsú
emlékétől volt nehéz. A
szomorkás
indulás után csakhamar jó kedve
kerekedett a társaságnak, hiszen Amszterdam
felé vettük az irányt.
A
főváros gyors megismerése után
nyugovóra tértünk az
üléseinken, hogy másnap
újult erővel indulhassunk következő
megállónk, Nürnberg
felfedezésére. A
nyugodt német városka és a
helybéliek kedvessége mindenkit
elvarázsolt, így hát
kellemes élményekkel gazdagodva
ültünk vissza járművünkbe.
Január
harmadikán délelőtt el is
értük közös
végállomásunkat, Ungvárt,
ahonnan
mindenki egyenként indult haza.
Elbúcsúzva egymástól ki-ki
a maga útján indult
el, szívében közösen
átélt élményekkel
és megnyugvással.
Erdős
Georgina