Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület

    2010. április 11-18. között zarándoklatot szerveztünk Lourdes-ba. A zarándokok útközben Brescia-t és Páduát is meglátogatták. A csoport papi vezetője Ft. Mikulyák László, rahói plébániai kormányzó volt.

     

     

   

Kárpátaljai zarándokok Lourdes-ban

2010. április 11- 18. buszos zarándokútra utaztunk Kárpátalja különböző településeiről Olaszországon át Dél-Franciaország híres zarándokhelyére, Lourdes-ba a Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület szervezésében. Szervezőnk és kísérőnk Váradi Lia, papunk pedig Mikulyák László atya volt, jómagam, Míra nővér tolmácsként igyekeztem helytállni (azaz ülni, mert 4 éjszakát töltöttünk buszon). A 2 sofőrrel együtt 52-en indultunk útnak. Az átlagéletkor kb. 60 év lehetett, a legfiatalabb zarándok Kaszonyból egy 15 éves fiú, a legidősebb pedig egy 80 fölötti tanárnő. Le a kalappal az idősebb korosztály előtt, a zarándokút során alig hallatszott panaszszó, az utazás nehézségeit is felajánlottuk szeretteinkért.

A határnál történő kb. 5 órás várakozás után hétfő délután érkeztünk Bresciaba, ahol 9 órát tölthettünk egy ’56-ban kivándorolt magyar szerzetes (oratoriánus) pap, Antal atya vendéglátásának örvendve. Antal atya megmutatta nekünk a város nevezetességeit, többek közt egy középkori templomot Giotto iskolájából való festő freskóival. Közös szentmisével zártuk ottlétünket, és indultunk tovább úti célunk felé.

Április 13-án délután érkeztünk Lourdes-ba, ahol lengyel nővéreknél kaptunk szállást. Gyönyörű panoráma nyílt a nővérek kertjéből a környező havas hegycsúcsokra és a kegyhelyre. A kertben II. János-Pál pápa imádkozó, monumentális szobra késztette áhítatra a ház vendégeit. (Ő vezette be az első lourdes-i jelenés időpontjára, febr. 11-ére a Betegek Világnapját.)

 Zarándokutunk szentmiséinek prédikációi megadták a lelki irányítást napjaink megéléséhez, szinte lelkigyakorlattá tették ottlétünket. A zarándoklat 3-as feladata az engesztelés, a hála és a könyörgés Istenhez sokféle nehézségben. A zarándoklat e mindhárom oldalát megélhettük utunk és ottlétünk során.

14-én, szerdán elvégeztük a keresztutat a kegyhely közelében az 1900-as évek elején alkotott, embernél nagyobb méretű szobrokból összeállított keresztúti állomások mentén. A X. stációt magyarok állítatták, itt elénekeltük a Boldogasszony Anyánk Mária himnuszt nemzetünkért. Ezután a kriptatemplomban celebrált szentmisét László atya. Megható volt, hogy ott, ahová a világ minden részéről már több mint 150 éve naponta özönlenek a zarándokok, magyarul hangzik a szentmise. A nap többi részében szabadon imádkozhattunk a jelenések színhelyén a barlangnál, a kegytemplom kápolnáiban, illetve a betegek megfürödtek a lourdes-i forrásvízben.

A szálláshelyen elköltött vacsora után visszamentünk az esti körmenetre, ahol boldogító egyház-élmény volt az idegen nyelvű zarándokok ezreinek közös rózsafüzér imája, éneke, a kegyszobrot követő gyertyás körmenete. A rózsafüzér imát különböző nyelveken imádkozzák elő; mivel olyan sokféle náció gyűlik össze, egy-egy nemzet képviselői csak 2-3 Üdvözlégyet imádkozhat elő, míg a tömeg, természetesen, a maga nyelvén folytatja.

Csütörtökön bejártuk a várost, meglátogattuk Szt. Bernadett szülőházát, meg azt a fogdát, melyben Bernadett elszegényedett családja talált végül menedéket. Aznap keresztutunkat a föld alá épített több ezres hívősereget befogadni képes hajó formájú templomban végeztük. Mária ajándékának tekintettük, hogy aznap Szeplőtelen Fogantatás templomában ünnepelhettük együtt magyarul a szentmisét. Az utolsó esti körmeneten mi magyarok is előimádkozhattuk a tömegnek a rózsafüzért, a Világosság rózsafüzérének 4. titkából az utolsó két Üdvözléggyel köszönthettük a Magyarok Nagyasszonyát zarándokok ezrei előtt.

Pénteken Szent Bernadett ünnepén búcsúztunk Lourdes-tól. Vásárfiával és sok-sok liter lourdes-i vízzel felpakolva indultunk vissza. Hazafelé menet a buszon megnéztünk Szent Antal életét filmen, így felkészülve érkeztünk másnap, szombaton Páduába. Megtekintettük ereklyéjét, imádkoztunk közbenjárásáért, és misézhettünk a Szent Antal Bazilikában, a Maximiliam Colbe atyáról nevezett oldalkápolnában.

Április 18-án reggel érkeztünk haza telve kegyelmekkel, élményekkel és nagy hálával.

Pigler Mónika Míra OP