Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület

2010. november 19-21 között volt a Szent István líceum III. évfolyamos diákjainak soron következő lelkigyakorlata a szinyáki lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlaton a különböző imamódokkal ismerkedhettek meg a fiatalok: részt vettek egy keresztúton, mely stációinak elmélkedését saját életük tapasztalataiból merítették (hogyan is van jelen az ő életükben egy-egy keresztúti állomás), megismerhették és kipróbálhatták a Jézus-imát, és egy szentírási részen való szemlélődést, valamint a Temetés elnevezésű szemlélődő imádságot is. A sok közösségépítő játék mellett a lelkigyakorlat vezetőjével, az osztály hitoktatójával, Pogány István munkácsi plébános atyával is lehetőség volt beszélgetni. A lelkigyakorlatot az Egyesület két munkatársa segítette.

A keresztút stációit itt olvashatja el.


    2010. november 19-én a Munkácsi Szt. István Líceum III. évfolyama lelkigyakorlatra indult Szinyákra. Szent Erzsébet ünnepe lévén a napot még Munkácson, szentmisével kezdtük. A lelki ráhangolódás után buszra szálltunk, és nekivágtunk a kanyargó útnak.
    Miután megérkeztünk és sebtiben szobát foglaltunk, hivatalosan is elkezdtük a lelkigyakorlatot. A teljes káosz elkerülése végett (J) közösen hasznos és rövid rendszabályokat állítottunk fel. A hétvége ennek fényében békességben folyt tovább. A már hagyománnyá vált keresztutat, amely ezek után következett, a sajátélményeink, gondolataink alapján megírt stációk tették igazán személyessé, és szívhez szólóvá.
     Visszatérve folytatódtak a házon belüli programok. Mivel a hétvége célja a különböző imaformák megismerése és alkalmazása volt, utunk a kápolnába vezetett. Itt elkezdtük az első, számunkra ismeretlen imaforma, a „Temetés” gyakorlását. Nevéhez hűen mindnyájunk feladata az volt, hogy elképzeljük saját temetésünket. Ez az imádság sokat segített az élet és társaink szeretetének megtapasztalásában. Élményeink megosztása és a finom vacsora után csapatépítő játékkal és esti imával zártuk a napot.
    A szombat reggeli lassú ébredés után a lelkigyakorlat vezetője, Pogány István atya tartott előadást arról, hogy hogyan szeressük egymást elsőként. Ezt követően tematikus beszélgetések voltak, melyek célja egymás jobb megismerése volt új szemszögekből. A délután folyamán elsajátíthattunk még két meditációs imát: a Jézus-imát, és a szemlélődő imádságot, mely témájául Lukács evangéliumának egy részlete szolgált. A napot szentségimádás zárta, valamint egy megható film.
    Vasárnap délelőtt is sűrű programunk volt. Lezártuk a lelkigyakorlatot, majd időt kaptunk arra, hogy levelet írjunk fél évvel későbbi önmagunknak, melyet majd a tavaszi közös lelkigyakorlat alkalmával kapunk kézhez. Utolsó közösségépítő gyakorlatunk az érintős játék volt, amelyben öleléssel, kézszorítással, vállveregetéssel kifejezhettük egymás iránti szeretetünket. 
     Sok szép pillanat emlékével térhettünk haza erről a hasznos és szép hétvégéről. Nagyon köszönjük Pogány István atya, valamint Megyesi Kati és Laci áldozatos munkáját és segítségét.


„Az egyik legjobb dolog a keresztút volt. Főként azért, mert magunk írtuk a stációkat, és mindegyikünk átgondolta, ki-ki a saját helyzetét. Érdekes volt meghallgatni a többiek gondolatait...

A „Temetés” ima. Az valami feledhetetlen... Így, ahogy visszagondolok, nagyon örülök, hogy megcsináltuk. Új dolog volt számomra (és gondolom mindenki számára is). Átgondoltam az egész eddigi életemet, és rájöttem, hogy sok mindenen változtatni kellene. És így, egészében véve, tök jó volt. Majdnem tökéletes.”