Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület

    "Az idei lelkigyakorlat az első évfolyam számára pont olyan rendhagyó volt, mint a másodéveseké.  Ugyanis két diáktársunk az előzőleg tervezett lelkigyakorlat előtt két nappal megbetegedett, ami nem is lenne nagy baj, ha az osztály létszáma nem hat fő lenne. Így viszont a szintén hatalmas lélekszámú másodikosokhoz csatoltak minket, s velük vágtunk neki a hétvégének.
     Személy szerint a hátam közepére kívántam az utat, de mégis, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt.
December 3-án indultunk. A pénteki nap mindig lightos, mivel csak 5 óránk van, de az külön öröm volt, hogy ezeken sem kellett részt vennünk (igazgatói engedéllyel!!!), mivel reggel 8-kor indultunk Kékesfüredre (Szinyákra).
A megérkezés és az első döbbenet után, mivel mi még nem láttuk a szinyáki „kis kastélyt”, amely majdnem 3 napig lakhelyünkként szolgált, szóval az első döbbenet után az ottani kis kápolnában részt vettünk egy közös szentmisén, majd az utána következő csoportfoglalkozáson.
    A programok egymást követték, így nem unatkoztunk. Este activityztünk, nagyon jó volt, de szerintem a nap csúcspontja mégis a Jézusról szóló film volt. Noha tízkor fújtak takarodót, a mi szobánkban fél 11-ig égett a villany. Erre kaptunk is másnap egy megjegyzést, noha ez nem zavart senkit az esti pihenésében…
    Másnap misével kezdtünk. Csoportfoglalkozások voltak, majd ebéd után a film folytatását néztük meg. Az egyik osztálytársam „Jézus 2-nek” nevezte, nem túl találóan… J Az esti játék pedig minden várakozást felülmúlt.
    Bár az ágyunk kényelmes volt, s nem is fáztam, a reggeli ébredés mégis töredelmes volt. Levélírás (önmagunknak írtunk levelet, melyet a következő lelkigyakorlaton kapunk kézhez), illetve csoportozás után következett a vasárnapi szentmise, mely nagy hatással volt rám. Főként a Püspök atya beszéde, prédikációja. Életem végéig emlékszem majd rá.
A hazaút zökkenőmentes volt. Itthon, az öcsémmel való első veszekedés után éreztem igazán, hogy milyen jó is volt a lelkigyakorlat, és volt egy olyan érzésem, hogy haza vágyom. Érdekes…
Már alig várom a következőt… "

 
  December 3-án, pénteken kezdődött meg a Szent István Líceum első és második évfolyamos diákjainak lelkigyakorlata Szinyákon. Évfolyamonként külön előadások és csoportok voltak. Az elsősöknek Tóni atya, a másodikosoknak Antal atya tartotta az előadásokat.
  Megérkezésünk után reggeli szentmisén vettünk részt, melyet a püspök atya mutatott be. Ezután különböző programok következtek: előadások, csoportbeszélgetések, játékok, valamint a karácsonyi színdarab próbálása.
Az előadásokat Antal atya tartotta; nagyon tanulságosak és megerősítőek voltak. Az első előadás során megérthettük, hogy kik vagyunk mi, a másodikon pedig, hogy melyek az igazi szükségleteink. Este szentségimádáson vettünk részt. Az előadások után lehetőségünk nyílt lelki beszélgetésre a püspök atyával, mely mindenkire nagy hatást gyakorolt. Válaszolt megoldatlan kérdéseinkre és segített helyre rakni lelki békénket, valamint sok jó tanáccsal látott el minket.
    A szombat reggelt is misével kezdtük, melyet Tóni atya tartott, majd ismét előadásokkal, csoportbeszélgetésekkel, játékokkal és próbával telt a nap.
   Ennek a napnak az előadásain szembesülhettünk nehézségeinkkel, majd megkereshettük magunkban az értékes dolgokat. Lehetőség nyílt szentgyónásra és az előző napi beszélgetés hatására kértük, hogy ismét beszélgethessünk a püspök atyával. Ez ismét tanulságos és nagyon megerősítő volt. A napot esti imával zártuk.
   Vasárnap zsolozsmával és reggeli imával kezdtük a napot, majd záró csoportbeszélgetéssel, melyen felelevenítettük mennyi jó dolgot tanultunk, valamint levontuk azok tanulságait. Ezután egy saját magunknak címzett levelet írtunk, melyet tavasszal kapunk meg a közös lelkigyakorlaton. Szentmise következett, melyet Antal atya tartott, aztán megebédeltünk és visszaindultunk Munkácsra.
   Nagy hatással volt mindenkire ez a pár nap. Megismertük hibáinkat, jó tulajdonságainkat, problémáinkat, nehézségeinket és próbáltuk megkeresni ezek javításának módját a kapott tanácsok által. Megtanultuk jobban értékelni a másikat, mert csak az szeretheti Istent, aki szereti felebarátját.
    Ezen felül pedig rengeteg élménnyel, boldogsággal és jókedvvel eltölthettünk egy csodálatos hétvégét, melyért hálásak vagyunk elsősorban Istennek, valamint a szervezőknek és mindazoknak, akiknek köszönhetően lehetőségünk nyílt erre a szép hétvégére. Köszönjük Antal atyának lelki utunk igazgatását, csoportvezetőnknek, Megyesi Lacinak is, hogy jobb osztályközösséget kovácsolt belőlünk, valamint azokat a hasznos dolgokat, amelyeket megvilágított számunkra, és amelyek addig is elgondolkodtattak minket.
      És végül, de nem utolsó sorban köszönjük az ott dolgozóknak, hogy elláttak minket. Az Isten áldja meg őket!